2009. június 16., kedd

Fogmosás

Marcsi néhány napja teljesen önállóan mossa a fogát! Szépen, lassan megtanítottam neki. Ilyenkor döbbenek rá, hogy mindenre megtanítható(ak)! Úgyhogy belehúzunk most már a szobatisztaságba is!

És olyan édes, drága gyerek! Állandóan szeretget! Persze nem csak engem, de engem máshogy.



Marcsi mondja:

Marcsi írja: naná, hogy szeretem. Néha ugyan vét hibákat, de helyrehozza!

{Forrás: Ellen Notbohm : Tíz dolog, amit minden autizmussal élő gyermek szeretné, ha tudnál
"3. Kérlek, ne felejtsd el a különbséget a „nem csinálom” (úgy döntök, hogy nem) és a „nem tudom megcsinálni” (nem vagyok képes rá) között.
Az elvont és kifejezésekkel tűzdelt nyelv és szóhasználat nagy gondot okoz nekem. Nem arról van szó, hogy nem figyelek az utasításokra. Egyszerűen nem tudom értelmezni, ami mondasz. Ezt hallom, amikor a szoba m­ásik végéből szólsz hozzám: „*%ß$÷$¤§ß$% Billy. ×$%§$đ®#*… … …” E helyett inkább gyere oda hozzám, és egyszerű szavakkal mondd azt: „Billy, légy szíves, tedd a könyved az asztalra. Most kell ebédelni.” Ebből kiderül számomra, mit vársz tőlem, és mi következik most. Most már könnyebben engedelmeskednem." }


Na jó, majd én lefordítom:

naná, hogy szeretem. Néha vét hibákat, de mindig átgondolja és helyrehozza
[ford: Any(j)a]

:-)

1 megjegyzés:

Rendszeres olvasók