2009. november 12., csütörtök

Sziasztok!

Találtam egy verset.


Sérült emberek boldogsága

Áldott, aki türelmesen

Meghallgatja nehézkes szavunkat,

Mert így rájövünk, hogy

Ha kitartóak vagyunk,

Meg tudjuk értetni magunkat.



Áldott, aki nem szégyell

Nyilvánosan mutatkozni velünk,

És nem törődik a ránk bámulóIdegenekkel,

Mert társaságban

Mennyei megkönnyebbülés az

Életünk.



Áldott, aki soha sem siettet,

És ezerszer áldott, aki nem veszi ki a

Munkát kezünkből, hogy megcsinálja /helyettünk,

Mert sokszor csak időre van szükségünk

Nem segítségre.



Áldott, aki mellettünk áll,

Amikor valami újba kezdünk,

Mert számára a hibáink eltörpülnek

Az eredményeink mellett.Áldott, aki a segítségünket kéri,

Mert a legnagyobb szükségünk arra van,

Hogy szükség legyen ránk.



Áldott, aki mindezen cselekedeteivel

Bizonyítja számunkra,Hogy nem sorvadt izomzatunk,

Nem a sérült idegrendszerünk tesz

Minket egyénivé,

Hanem énünk, melyet Isten adott,

És amelyből semmi gyöngeség

Nem von le semmit.



Áldottak mindazok, akik tudják,

Hogy én is ember vagyok,

És nem várják el tőlem, hogy szentként

Viselkedjem,

Csak azért, mert sérültnek születtem.



Áldottak mindazok,

Akik kérés nélkül is megértenek minket.

Áldottak mindazok, akik elfelejtik

Testem tökéletlenségét,

És csak a lelkemet látják.



Áldottak mindazok, akik teljes

Embernek látnak,

Egyedülinek és egésznek

És nem csak egy roncsnak,

A Teremtő tévedésének.



Áldottak mindazok, akik olyannak

Szeretnek,

Amilyen vagyok,

És nem gondolnak arra,

Hogy milyen lehettem volna.



És áldottak az én barátaim,

Akiktől függök,

Mert ők az én életem tartalma

És öröme.


Marjorie Chappel: Sérült emberek boldogsága



Legyetek áldottak kedves olvasóim!

Rendszeres olvasók