2010. május 26., szerda


Kedveseim!

Többen is kérik tőlem, hogy írjak sűrűbben Marcsiról. Sajnos időhiánnyal küzdök, napközben nem vagyok itthon, este pedig nem nagyon szeretem bekapcsolni a gépet, inkább olvasok. Ámde igazatok is van kedves olvasók, hiszen lenne mit megosztanom.

Például, hogy pár napja rádöbbentem, Marcsikám a nőiesedés "rögösen" gyönyörű útjára lépett. Elhatároztam, hogy azzal ellentétben, amit én tanultam, benne a nőiség édes varázsát fogom erősíteni.

Az utóbbi időben, talán eme hormonális változásoknak köszönhetően is, nagyon sokat változott. Sokkal nyitottabb, többször mutatja ki érzelmeit, igényli az ölelést, sokat huncutkodik.

A minap, amikor este lefektettem, csodálatos dolog történt velem. Ahogy ültem az ágyánál, egyszer csak láttam Őt felnőttként. Láttam a lelkemmel. Azt, hogy milyen nagyszerű ember lesz, hogy megvan benne mindaz az emberi, számomra fontos érték, amellyel jobbá teheti a világot maga körül. Feltétel nélküli szeretet, törődés, empátia, segítőkészség. Már nem aggódom, hogy hogy lesz ha én már nem leszek.

Rendszeres olvasók